Hogyan jutottam el idáig

Sziasztok ismét itt!:) Azt hiszem itt az ideje hogy megosszam veletek az én történetemet.

De kezdjük az elején....

Anyukám szerint nagyon szép kislány voltam 3 éves koromig nem ismertem az édességeket meg a chipseket,és utána se szoktam rájuk nagyon,egészen 2.os koromig...Addig csinos vékony kislány voltam,mindig pörgős,ugrándozós...Nagyon sokáig kerestem a választ hogy vajon akkor mi okozta ezt a pálfordulást.?Az akkori vékony testalkatomat egy nyár alatt kövérre vedlettem át.Nem igazán emlékszem erre az időszakra.Azt tudom hogy nagyon szerettem enni,de mások előtt nem mertem túl sokat.Már 3.-4.es koromtól bennem volt a félelem,hogy mit gondolnak mások,hogy mennyit zabálok,úgyhogy ebéd után mindig titokban jártam rá a maradékra és tömtem magamba mint aki egy hete nem evett..

Azt tudni kell ehhez a történethez,hogy 1. a szüleim sosem erőltettek semmilyen sportot...Jártam táncolni meg balettra,de nem tudtam megcsinálni pár gyakorlatot és akkora csalódás volt ez nekem hogy abba is hagytam.Miért nem küldtek a szüleim sportolni?Nem értem!Ez nem egy kisgyermek felelőssége lenne...Úgyhogy egy részt őket is hibásnak tartom ebben és biztos hogy a saját gyerekemet baba korától kezdve a sportra és az egészséges életmódra fogom nevelni,hogy mire kisiskolás lesz akarjon is sportolni!

Másodikos koromban

Egy éjszaka,mikor a mamáméknál aludtunk(már alapból furcsa helyzet volt,mert apukám nem jött velünk,pedig régen mindenhova együtt ment a család,és az utóbbi időben sajnos rengeteget éjszakázott a "munkahelyen" legalábbis nekem ezt mondták)anya közölte velem hogy "kislányom apával el fogunk válni"...nem tudom miért kezdtem el rögtön sírni,homályos emlékeim vannak csak erről a korszakról,de azt tudom hogy nagyon szomorú voltam,nem igazán értettem még mit jelent ez,de egész éjjel sírtam és könyörögtem anyukámnak,hogy ne váljanak el...

Mikor ezt közölték velem már minden le volt fixálva,a papírok is be voltak adva a bíró.

Természetesen anyukámnál maradtam és apával minden hétvégén találkoztam...Mégis egy jele volt annak,hogy lelkileg mennyire megviselt ez a dolog: a hízás. De sajnos ezt senki nem vette észre...

Szóhval innentől kezdve az iskolás éveimet kövér kislányként töltöttem akit a legtöbb iskolatársa csúfolt .Utáltam már iskolába járni,minden reggel sírtam hogy ne kelljen mennem,de kellett.A szünetekben rettegve mászkáltam a folyosón nagyon féltem hogy megint csúfolni fognak. :( És általában meg is tették. Csak az tudja hogy ez mekkora lelki trauma,aki átélte már! A többieknek nem is próbálom elmagyarázni,mert úgysem értenék meg...Ennek köszönhetően a súlyom egészen szépen gyarapodott. 

4. félévkor

Anyukámmal és az új élettársával elköltöztünk egy messzi városba.Elvesztettem mindenkit,akit szerettem...A régi helyen már voltak barátaim,akikkel együtt nőttem fel...Nagyon hiányoztak! Rengeteget sírtam...Apukámat már csak 2 hetente láttam.Ilyentájt kötözött fel Pestre.És szakított azzal az élettársával,akivel anya után jött össze,akit második anyukámként  szerettem,a gyerekei pedig olyanok voltak nekem mint a testvéreim.A nagylány volt a példaképem.Az iskolában állandóan azt vártam,hogy szünetben találkozzam vele...Őket is elvesztettem...Egy időben ért a 2. és a 3. csapás.

Az új helyen

Úgy kezdtem az iskolát hogy a fele fejem gennyesen hólyagos volt,mert úgy felégett a napon...gondolhatjátok mennyire kedveltek az új osztálytársaim.:) Fél év alatt sikerült egy barátnőt szereznem az osztályból,aki megvédett ha bántani akartak és mindig velem játszott.Év végén kiderült,hogy elköltözik külföldre...Megint egyedül maradtam..5. év végéig nem is találtam új barátokat az osztályomban,viszont otthon sikerült megismernem egy testvérpárt,akik nagyon sokat jelentettek nekem.Timi és Dóri.Az elején nagyon utáltak engem mert mindig mentem hogy játszunk együtt,de azt hiszem 5.osztály elejére már szerettek velem lenni.Így megvolt a biztos pont..Velük még a mai napig is jóban vagyok.Nem a legjobbak,de a barátaim közé sorolom őket.:) 

Az iskolában a történetem megint megismétlődött.Az 5.ben szerzett 2barátnőm év végén elköltözött...6.ban találtam csak maradandó barátokat.És egészen eddig a súlyom növekedése sem állt meg! 6.ban elértem a 69kg-t! Szörnyen éreztem magamat,és strucc politikát folytatva nem voltam hajlandó megnézni a fényképeimet...Év végén úgy döntöttem véget vetek ennek a förtelemnek.Elkezdtem keményen fogyókúrázni...

Azon a nyáron

Végig az éltetett hogy most megmutatom mindenkinek hogy képes vagyok rá,és nem adhatom föl! Ekkor voltam 11éves!!! Szörnyű! 11évesen 4hónapra megvontam a testemtől a táplálékot ami elengedhetetlen lett volna a fejlődéséhez.A 4.hónap végén már volt hogy egész nap csak egy kis tál meggyet 3evőkanál rizst és 1db halrudacskát ettem meg! E mellett minden nap 2szer sportoltam.A mamáméknál töltöttem a nyarat és mire anyáék értem jöttek valóban nem ismertek rám....15kg-t fogytam le..De milyen áron?

54-kg san azt gondoltam hogy mostmár lefogytam,örökre ilyen is maradok,és visszatértem a régi életmódomhoz,mindent evés és semmi mozgás...Mit tudhatja egy 11 éves gyerek,hogy ez nem így működik.Viszont egy valamit sikerült elérnem ezzel.A melleim körülbelül ebben az évben álltak le a növéssel és a kilók amik ez előtt szépen eloszlottak rajtam,inkább a hasamon voltak,a fenekemre a csípőmre és a combomra jöttek vissza narancsbőr kíséretében!

Mindeközben volt egy gyönyörű nevelőapám aki nyomatta a lelki terrort nap mint nap.Semmirekellő voltam,hülye gyerek,aki nem fog föl semmit,aki buta rossz jegyei vannak(4,8as átlagom volt)aki az őrületbe kergeti a hülye diétáival.A fejemhez vágta minden egyes alkalommal mikor anyummal veszekedett,hogy ennek is én vagyok az oka,és annak és vagyok hogy elváltak a szüleim és megérti apámat hogy nem tudott elviselni egy ilyen hülye gyereket...(az előző diétámnál is csak kinevetett hogy úgysem sikerül,minden nap mikor már majd bele haltam futásba azt mondogattam,hogy meg kell hogy csináljam,hogy megmutassam naki hogy képes vagyok rá!)

Innentől kezdve

Folyamatosan fogyókúráztam újra meg újra...Béres Alexandra, Cindy Crawford, 8napos villámdiéta, 90 napos diéta, Poros diéta, Tablettás diéta,ilyen olyan táplálék megvonós diéták,de eredmény az nem sok volt.Nagyjából annyi hogy 57 és 65 kg között tudtam magam tartani...Aztán jött a ballagás az első nagy szerelem...Aki nem mellesleg az egyik volt tanárom volt...Naív kis 14 éves lány...Azt hittem hogy én vagyok neki az egyetlen hogy szerelmes belém...Hogy is szerethetett volna egy felnőtt férfi egy kislányt? De mégis elhitette velem...2,5éven keresztül azért keltem fel minden reggel reggel,hogy láthassam őt ,hogy smst írhassak neki,hogy jöjjön a hétvége és átölelhessem.De igazán közel sosem engedett magához...Nem engedte hogy megcsókoljam stb..Mert ugye kiskorú voltam,de én türelmesen vártam 2,5 éven keresztül. Igazándilób a családi gondok miatt is menekültem hozzá először,de utána szerelem lett.(és természetesen a nevelőapám szemében mikor kiderült a dolog 17 éves koromban én volt a paraszt állat,arra nem gondolt hogy vajon mi okozta ezt? Mindenki csak másban keresi a hibát,de senki nem látja hogy mit tett!)Minden este elterveztem hogy mikor és hogyan fogja elvenni a szüzességemet,hogy utána összeköltözünk és megkéri a kezemet...

Közben talátam egy olyan barátnőt,amilyet még soha az előtt. Nagyon szerettem őt....Ő is benne volt a terveimben,ő lesz a gyerekeink keresztanyja  stb...Hiszen ő is nagyon jóban volt a szerelmemmel,talán túl jóban...Éjjel nappal együtt lógtunk.Ők ketten jelentették nekem a világot.Aztán 1,5 év után beütött a nagy krakk. A barátnőm valamiért nagyon goromba kezdett lenni velem és állandóan faggatott hogy mi van köztem és a szerelmem között...Nem mondtam neki semmit,aztán jött egy szörnyű éjszaka,amikor megint nem történt semmi olyan amilyet elterveztem,a nagy Ő elutasított szabályosan hazaküldött.Nagyon kiborultam,kezdtem érezni hogy valami nem stimmel.(egy hétig kerestem a ruhát arra az estére de még csak rám se nézett)Potyogó könnyekkel majd szét hasadó szívvel rohantam a barátnőmhöz az éjszaka közepén,de még mindig nem mondhattam el neki semmit,csak sírtam a vállán ő meg az enyémen...Lekuporodtunk egy fa tövébe és fél órán keresztül egyikőnk sem tudott megszólalni a bőgéstől...

Másnap reggel a barátnőm addig faggatott míg be nem vallottam neki mindent...Aztán kiborult a bili,kiderült hogy nem én voltam az egyetlen hercegnő a mesében...Egy nap alatt elvesztettem a világot,a legjobb barátnőmet és a szerelmemet,és ami a legrosszabb a barátnőm még a mai napig azt hiszi hogy én bűnöztem ellene,pedig én is csak áldozat voltam....Begyógyszereztem magam 20db algopirin és valami vegyszerrel öblítettem le. 2hétig hánytam és lefogytam 52kgra... 5év telt el,de még mindig megkönnyezem ha eszembe jut ez a lány...

A szerelmem visszatáncolt hozzám

és még egy éven keresztül tűrtem ezt a játékot,és nem kérdeztem semmit,holott legbelül éreztem hogy még mindig nem én vagyok az egyetlen és nem szeret engem.Egy nap rákérdeztem és kimondta azt amire vártam,elengedett engem...Azt mondta"szeretlek de most senkibe nem vagyok szerelmes".Én hagytam el őt,bár akkora szenvedés volt számomra mintha a szívemet tépték volna ki...

A kapcsolatunk vége fele

Rászoktam a hánytatásra....Nem éreztem magamat elég jónak hozzá képest,azt akartam hogy szeressen hogy tetsszek neki. A végére már minden étkezés után rohantam a wcre hogy kiadjam magamból a kajákat...De 60 kg alá nem tudtam menni.A szakítás után is folytattam végül a legjobb barátnőm tudta nélkül segített nekem leállni,azzal hogy támogatott.Őt utána találtam,miután az előzőt elvesztettem,A mai napig a 3-ból az egyik legjobb!

1év szünet után

Ami alatt elég sok pasinál megfordultam sajnos,

újraéledt a régi szerelem,és a mai napig tart,már együtt élünk,de a régi gyötrelmeim még nem múltak el...A bizalmam sosem tudta visszanyerni és a megfelelési kényszerem sem múlt el,még mindig úgy érzem hogy nem vagyok elég jó neki,hogy másnak kell lennem hogy igazán szeressen...Az elmúlt években próbáltam turbó diétát,update módszert,egyiket sem tudtam hosszú távon megtartani folyamatos edzéssel sem.Az utolsó próbálkozásom óta abbahagytam a mozgást és nekiálltam kajálni ,így sikerült elérnem az egy héttel ezelőtti gyönyörű 70kg-s állapotomat....

Jelenleg

Angliában élek,egy évig.Otthon hagytam mindenkit,a szerelmemet,a közös házunkat,az állataimat,a barátaimat és a családomat.

Az utolsó hónapokban

Már torkig voltam! Folyamatos nyomás alatt.Állandóan azt kaptam a páromtól,hogy nem vagyok képes semmire,nem járok egyetemre(levelező tagozatos vagyok),nem dolgozom(próbálokoztam multilevel marketinggel,de nem jött be,más munkát nem kaptam)a ház nem elég tiszta(minden nap 2órát takarítottam)a hülye diétám úgyse sikerül,minek költök rá.....Nem bírtam tovább és úgy éreztem hogy kell nekem valami drasztikus változás,el akarok innen menni,át akarom gondolni hogy mit várok az életemtől,hogy ezzel emberrel akarom e leélni,hogy szeret e eléggé engem hogy normális viták és cseszegetések nélküli életet éljen velem.Hogy szeretem e én őt annyira hogy feladjam érte önmagamat?Vagy csak egy kis szünetre van szükségünk,vagy csak nekem kell helyre tennem magamat a saját fejemben,kitűzni a céljaimat és elérni azokat,hogy többé senki ne mondhassa hogy nem vagyok rá képes!!

Jah! És mióta itt vagyok több szerelmes bókot és kedvességet kaptam a szerelmemtől mint az elmúlt egy évben otthon(1hónapja vagyok itt).És kezdem végre érezni azt a szerelmet a réséről is amit én mind idáig adtam neki!